Dusa Gábor

Dusa Gábor fotóriporter, tánc és színház fotós

Szakmai út: Fotográfia

Egy kis kerülővel jutottam el ideáig, mert világ életemben állatorvos szerettem volna lenni. Próbálkoztam néhány évet az egyetemen, de rájöttem, hogy mégsem az az én világom. Ott viszont már elkezdtem komolyabban is fotózni, aminek az lett a vége, hogy az egyetem után jelentkeztem a Práter utcába, ami egy érettségi után szakmát adó kétéves iskola. Ott tanultam meg a fényképzés alapjait. Ez persze még nem a digitális korszakban volt, hanem a filmes időszakban. Ott 1993-ban végeztem, majd a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporter szakára jártam, aztán még egyszer visszamentem az újságíró iskolába, mert szerettem volna megtanulni azt is, hogy miután elkészül egy kép, mi történik vele, hova kerül, hogyan használják fel. Így aztán még egy laptervezés-képszerkesztés szakot is elvégeztem.

Tulajdonképpen ezen az úton indultam el afelé, hogy a fotózás munkává, hivatássá váljon. A MU Színházon keresztül egyre több felkérésem érkezett. Berek Péter volt az igazgató, Mandel Róberttel ők rendezték a World Music Fesztivált, azt is szerencsém volt néhány évig fotózni. Az első újságos felkérés a Színház című újságtól érkezett, Korniss Péter volt a képszerkesztő. Mentem az Operettszínházba a Csárdáskirálynőt fotózni. Ez volt az egyik irány. Aztán a fotóriporter szak elvégzése után lett az első komolyabb állásom. Még a Práter utcai képzés hozadéka volt, hogy a szakmai gyakorlatot egy Köztársaság nevű újságnál töltöttem. Fejér Gábor volt a képszerkesztő, de ott dolgozott Bánkúti András, Kiss-Kuntler Árpád, Toroczkai Csaba, nagyon jó fotóriporterek, akiktől rengeteget lehetett tanulni. A szakma mellett kapcsolatépítés szempontjából is igen hasznos korszak volt ez. Így ismerkedtem meg Tarján Miklóssal, a Pelikán kiadó vezetőjével. Ez volt az a kiadó, amelyik direkt azért jött létre, hogy fotóval foglalkozó könyvet jelentessen meg. De emellett kitalált egy kvázi hírügynökségi rendszert is, amin keresztül fotósoknak adott munkát. Spilák Zsuzsannával ketten évekig bedolgoztunk a Népszabadságnak. Alkalmazott fotóriporterek voltunk, 1994-1995 során ez volt az első igazi munkám. Ebbe minden beletartozott. Reggel mentem a Parlamentbe az ülésterembe fotózni, délután vízilabdameccs, aztán vidéki riportfotó és így tovább. De a konstrukció nem működött a kiadó számára, így fel kellett számolni. Azóta szabadúszó vagyok.

Állandó munkám a Nemzeti Táncszínház bemutatói.

Dusa Gábor a Haladó művészfotó tanfolyamon, A média és Művészfotográfus Állami képzésen és a Táncfotós workshopokon előadó és gyakorlat vezető.